Blog categories

Comments

Balázs atya bevezető gondolatai a Nagyböjt 4. vasárnapi szentmisén:

Kedves Testvérek! Püspökeink nagyon helyesen elrendelték ezt a zárlatot. Ne azt kérdezzük: miért van ez, hanem azt, hogy mit akar az Úristen. Miután elmondtuk az érveinket – pro és kontra –, miután egyesek talán kidühöngték magukat amiatt, hogy nincs mise, nem lehet áldozni; most arra gondoljunk, hogy mit akar ezzel a Szentlélek Isten. Mit akar például a szentáldozás megszüntetésével? Azt, hogy vágyakozzunk a szentáldozás után.
Talán nekünk, magyaroknak előkészület ez az eucharisztikus kongresszusra, amely mögött annyi szervezés van: fizikai munka, lelki munka, irodalmi munka; kiadások, pénzügyi dolgok, miseruha-varratás… Ez mind kell, és ezt nagyon megköszönjük. De most mintha leállítana bennünket a Szentlélek, és azt mondaná: „Vágyakozzatok az élő vizek forrása után!”
Amikor tegnap utoljára orgonás, énekes misén áldoztattam, az egyik áldozó szemében megjelentek a könnyek. Igen, ez az a víz, a könny, amely lemossa a bűnöket. Ebben a lélekben ott volt a vágyakozás az Úr Jézus után.
Roberto de Mattei azt mondta, hogy ha a papok ebben a helyzetben nem miséznek, akkor lelepleződnek. Egyrészt azért, mert nekik meg van engedve, hogy áldozzanak – ha nem miséznek, ezzel azt mutatják, hogy nem akarnak naponta áldozni; másrészt abban is lelepleződünk, hogy nem egészen helyesen fogtuk fel a szentmise értelmét. A szentmisének ugyanis nem az adja a közösségjellegét, hogy hányan vesznek részt rajta; nem az számít, hogy a Golgotán hányan álltok; hogy Olofsson Placid atya éjszakai miséjén a Gulágon hányan ministráltak és milyen kántor énekelt. Nem. A szentmise közössége ennél sokkal mélyebb.
Egy paptestvér bevallotta, hogy rettenetes küzdelmei voltak – megkötözöttségek, nehézségek –, és elhatározta, hogy mindennap mond szentmisét. De nem a híveknek. Hiszen a szentmise nem egy színdarab, amit eljátszunk a nézőközönségnek. A pap nem a híveknek misézik, hanem Krisztusnak, az egész világ üdvösségéért. Amióta ez a paptestvér naponta misézik, megújult az élete. Még fáradtan is, egy iszonyatosan nehéz nap után is, ha még éjfél előtt van egy fél órája: misézik.
A Szentlélek ezzel a szentségi böjttel fel akar bennünket készíteni az eucharisztikus kongresszusra. Akik most távol vannak, lelkileg áldozhatnak. De mi is az a lelki áldozás? Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy háromfajta áldozás van. A testi áldozásban a nyelvemre vagy a kezembe teszik a szentséget, és magamhoz veszem. Ha csak ez van, és semmi más, akkor bűnt követett el az illető – mondja Aquinói Szent Tamás –, mert kell hozzá a lelki áldozás is. Ha az áldozónak egyetlen gondolata sincs arról, hogy Jézus itt van, semmiféle imádságot nem mond, vagy nem is gondol arra, hogy mit csinál: akkor ez bűn. Tehát a testi áldozás, amelyet lelki áldozás nem kísér, az bűn. A testi áldozás lelki áldozással együtt érvényes. Viszont vannak olyan helyzetek – például a mostani –, amikor nem mindenkinek lehet testileg magához vennie az Oltáriszentséget. Ekkor viszont vágyakozunk utána. De ez a vágyakozás is csak azokban lehet meg, akik a megszentelő kegyelem állapotában vannak. Tehát ha úgy érzem, hogy nincsen súlyos bűnöm, akkor fölindítom lelkemben a tökéletes bánatot: Isten szeretetéből szakítani akarok minden bűnnel, és kérem: „Jézusom, lelkileg jöjj hozzám.” Bár nem kapom meg azt a szentségi kegyelmet, amelyet a testi áldozás során, de rengeteg más kegyelmet igen. Erőt, világosságot.
Kedves testvéreim! A körülmények, amikben vagyunk, kényszerkörülmények. Mégis: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). Tehát most nagyon kell szeretnünk Istent, meg egymást.
A mai vasárnapot introitusa (bevezető éneke), a Laetare Jerusalem nyomán Laetare vasárnapnak nevezzük. „Vigadozzál, Jeruzsálem! Gyűljetek egybe, kik szeretitek őt, vigaszának tejével hogy beteljetek” (Iz 60,10–11). Mi most csak lelkileg tudunk egybegyűlni. Tehát miért vigadozzunk? A vigasztalásért: hogy az Isten Igéje jóllakat minket, mint ahogyan a tej jóllakatja a kisgyermeket. Úgy szeretem a protestáns testvérekinkben azt, hogy az Igében ők majdnem áldoznak. Jóllaknak az Igével. Táplálkozzunk tehát mi is az Igével, és lelkileg kívánkozzunk a szentáldozás után!

div#stuning-header .dfd-stuning-header-bg-container {background-image: url(https://trinitasgyor.hu/wp-content/uploads/2020/03/BarsiBalazs.jpg);background-size: contain;background-position: center center;background-size: contain !important;display: block;height: 100%;top: 80px;background-attachment: initial;background-repeat: no-repeat;}#stuning-header div.page-title-inner {min-height: 900px;}